Golf alapfogalmak


Mi a golf lényege?

Röviden: egy kis méretű labdát kell a lehető legkevesebb ütéssel egy lyukba eljuttatni. Ennél persze több szabály van, de ezekről később.

Milyen típusú pályák vannak?

Sokféle szempont szerint lehet a pályákat csoportosítani, az egyik a méret. A golfpályák egy része ún. 18 szakaszos pálya (18 lyuk található a pályán), ezek a tapasztaltabb játékosok terepének számítanak. A kezdők, illetve az elfoglaltabb emberek, akik egy-egy alkalommal nem tudnak vagy nem akarnak sok időt a játékra szánni, előnyben részesítik a 9 szakaszos pályákat.

A Highland Golf Club 9 szakaszos pálya, Budapest területén belül, könnyen megközelíthető helyen. A Highland Golf Club ezen kívül kialakított egy kisebb, 3 szakaszos pályát is. Itt a teljesen kezdők is játszhatnak, a PAR3 pálya már valós golfélményt jelent.

Kinek való a 9 szakaszos, illetve 18 szakaszos pálya?

A profik, mint például Tiger Woods a tévéközvetítéseken 18 szakaszos pályán játszanak. Az ilyen pálya már a “komolyabb”, gyakorlott játékosoknak való, akik már-már életvitelszerűen golfoznak. Tudni kell róla, hogy

  • egy játék 4-5 óra,
  • általában messzebb van a várostól, hiszen nagyobb helyigényű,
  • oda eljutni szintén idő és pénz,
  • így csak akkor érdemes választani, ha valaki egész napos programot keres.

A Highland Golf Club 9 szakaszos pálya

  • Budapesten van, könnyen megközelíthető,
  • emiatt nagy a társasági élet, hét közben is sok játékos-társsal lehet találkozni,
  • egy játék kb. 2 órát vesz igénybe,
  • időtöltés szempontjából ez leginkább ahhoz hasonlítható, mintha valaki hetente 2-3 alkalommal fitnesz-terembe menne,
  • így érdemes munka után vagy hétvégén is kimenni egy rövid időre.

Hányan játsszák a golfot?

Általában 2-4 fős csapatokban, flightokban indulnak a golfozók. Ez egyúttal jó alkalom az ismerkedésre, kapcsolatépítésre is, mivel adott esetben olyan embereket osztanak be egymás mellé, akik korábban nem ismerték egymást. Az amerikai mondás szerint „A legjobb üzletek a golfpályán köttetnek”. Persze nem csak üzleti jellegű kapcsolatépítésre jó a golf. Új barátokkal, barátnőkkel ismerkedhetünk meg, nem csak a golfpályán, hanem a klubházban is, ahol játék után kávézhatunk, ebédelhetünk. De ha épp ahhoz van kedvünk hogy egyedül menjünk ki a pályára, annak sincs semmi akadálya, a játék ugyanolyan élvezetes.

Ki mehet be egy golfpályára?

Többféle golfklubbal találkozhatunk. Vannak zártkörű klubok, ahova csak az éves tagdíjat befizető klubtagok léphetnek be és vannak nyilvános pályák, ahol mindenkit szívesen látnak, akár egy alkalomra is. A Highland Golf Club ez utóbbi csoportba tartozik, nyilvános pálya.

Kell-e vizsgát tenni, hogy pályára mehessek?

Igen, a világon mindenütt kérik a „jogosítványt”. Ennek oka egyrészt az, hogy aki az alapvető szabályokkal, ütésekkel nincs tisztában, az nem tud játszani, másrészt magát és másokat is balesetveszélynek teszi ki, harmadrészt akadályozná azokat, akik tudnak már golfozni.

A Highland Golf Club kezdő golfoktatásának elvégzése után már ki lehet menni az ún. PAR3-as pályára, mely egy 3 szakaszos pálya és már valódi golfélményt nyújt. Ide még nem kell a pályaalkalmassági vizsga, a “jogosítvány”.

Aki szeretne továbblépni és a “nagy”, 9 szakaszos pályára érvényes “jogosítványt” szerezni, akkor még célszerű néhány oktatási órán részt venni. A tapasztalatok szerint kb. 8-10 óra után már valószínűleg sikeres vizsgát tehetnek a golfozók.

Milyen öltözetben lehet megjelenni a pályán, milyen „etikett szabályok” vannak?

Zártkörű klubokban nagyon komolyan veszik az öltözködésre vonatkozó előírásokat. Ehhez a jellegzetes galléros pólón túl vászonnadrág (hölgyeknek szoknya is lehet), illetve egy speciális golfcipő tartozik.

A nyilvános klubokban, mint például a Highland Golf Clubban sokkal informálisabb a dress code. A tagok vászon-nadrágban, galléros pólóban és edzőcipőben játszanak, de aki akar, természetesen vásárolhat kifejezetten golföltözetet is. Ez nem kötelező, különösen ha még csak ízlelgeti a golfot a játékos. Elegendő egy kényelmes, sportos öltözet és lapos talpú cipő. Előbb-utóbb célszerű beszerezni egy golfkesztyűt (a bal kezes játékosok a jobb kezükre, a jobb kezesek a bal kezükre).

Hogyan játszunk, hogyan számoljuk az eredményeket?

Röviden összefoglaljuk a játék lényegét és a legfontosabb alapfogalmakat, persze ez csak a kezdés, a részletes szabályok megismerése több időt vesz igénybe.

Nos, megittuk a klubház teraszán az italunkat és indulunk játszani. Az első ütés a tee-n történik, itt egy kis, földbe szúrt műanyag pöcökre, azaz tee-re helyezzük a labdát, ezzel megemeljük egy kicsit a földtől, majd elütjük a labdát. Amint azt már említettük, minden szakasznál az a cél, hogy végül majd a lyukba gurítsunk, de ez még odébb van. Elütöttük tehát a labdát, szerencsés esetben a fairway nevű területen landolt, ezen haladunk újabb és újabb ütésekkel a lyuk felé. Utunk során akadályok, hazardok nehezítik az életünket, mint például homokcsapdák, kisebb tavacskák, vagy a fairway melletti viszonylag magas fűvel borított rough. Ha szerencsénk van, akkor ezeket elkerüljük, ha nem, akkor vagy ki tudjuk innen ütni, vagy nem (például a tó fenekére került labdának búcsút mondhatunk, ilyenkor büntetőpont mellett új labdát ütünk el.)

Előbb-utóbb elérünk a green-re, mely egy nagyon rövidre nyírt füves terület, ez a célunk. A green-en található lyuk helyét egy kb. 10 cm átmérőjű ún. cup, illetve az abban található zászlórúd jelöli. Ha sikerült a lyukba gurítani a labdát, akkor túl vagyunk az első szakaszon.

Összeszámoljuk, hogy összesen hány ütéssel, stroke-kal jutottunk el idáig, minden ütést, próbálkozást (még a nem sikerülteket is) beleszámítva. Minden szakaszra és így végül az egész pályára van egy meghatározott „szabvány elvárt ütésszám”, ami azt jelenti, hogy egy első osztályú játékosnak hány ütéssel kellene a feladatot teljesítenie. Ezt nevezik PAR-nak, vagyis mondjuk egy PAR4 szakaszon a standard ütésszám négy. A 18 szakaszos pályák standard-ja PAR 72 (azaz összesen 72 ütés), de természetesen lehet ennél több és kevesebb is, ez az adott pálya sajátossága.

Ehhez a szabványhoz, az adott szakaszra, pályára vonatkozó elvárt átlagos ütésszámhoz képest tudjuk meghatározni a mi saját teljesítményünket, hogy több vagy kevesebb ütésre volt szükségünk, ügyesebbek vagy kevésbé ügyesek voltunk.

Mi a különbség a különböző ütők, ütő-típusok között?

A golfjáték során nem csak egyetlen ütővel játszunk, hanem több, különböző típusú, funkciójú ütővel. Képeken, filmeken látjuk, hogy a golfozó húzza maga után a kis golfkocsit, benne az ütőkkel. A szabály szerint egyszerre maximum 14 ütőt vihetünk magunkkal, de hogy pontosan milyen kombinációban válogatunk a lehetőségek közül, a mi döntésünktől függ.

A kezdőknek nem kell megijedniük, az első évben általában elég 3-4 ütő (ezeket ingyenesen biztosítjuk a Highland PAR3 klubgoknak, nem kell erre költeni az elején), de azért kezdjünk megismerkedni nagy vonalakban a többi ütővel is.

Három fő ütőfajtáról beszélhetünk:

  • fák
  • vasak
  • putterek.

Attól függően, hogy a játékos milyen messzire akarja a labdát elütni, más és más kialakítású ütőre van szüksége.

A „fák” a leghosszabb nyelű ütők, arra használják őket, hogy a lehető legmesszebb üssék velük a labdát. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy a „fák” megjelölés inkább a régmúlt időkre és hagyományokra emlékeztet, manapság már grafitból, fémből és egyéb speciális anyagokból készülnek.)

Az ütő szárának hossza, illetve az ütő fejének dőlésszöge befolyásolja a labda útját. Az ütő fejének dőlésszöge, szakszóval loftja befolyásolja, hogy a labda milyen magasra repül, ennek alapján be is számozzák az ütőket. Minél kisebb a dőlésszög (loft), annál magasabbra repül a labda.

Amikor például a játék elején a tee-ről elütünk, arra van szükség, hogy a labda alacsonyan ívelve nagy távolságra jusson el, vagyis kis dőlésszögű (loft), alacsony számozású „fára” van szükség. Később finomabb, pontosabb ütésekre, rövidebb távra, magasabban ívelő ütésekre van szükség, míg végül a lyuknál már gurítani fogjuk a labdát.

Ahogy az „fák” dőlésszöge (loftja) növekszik, nő az azonosító-számuk, mely lehet akár kilences is.

A „vasak” esetében az ütő szárának hossza kisebb, de a dőlésszög alapján ezeket is beszámozzák egytől kilencig, ezen kívül van még az ún. pitching wedge (tízes ütő), illetve sand wedge (tizenegyes ütő) is.

Végül, amikor elérünk a greenre és a lyukba szeretnénk gurítani a labdát, az ún. puttert használjuk, mely egy speciális kialakítású ütő, amely a minigolfból már ismert lehet.

Számítási ismeretek, kicsit bővebben

Már tudjuk, hogy nagyjából mit kell tennünk a pályán és milyen eszközök állnak rendelkezésünkre. Azt is tudjuk, hogy minden szakaszra és így az egész pályára létezik egy meghatározott érték (PAR), mely azt jelzi, hogy egy első osztályú játékosnak hány ütéssel kellene a feladatot teljesítenie. Ehhez képest mi lehetünk ügyesebbek vagy kevésbé ügyesek.

Ha egy adott szakaszon végül annyi ütéssel sikerül a lyukba gurítani a labdát, mint a PAR-érték, akkor azt mondják, hogy PAR-t értünk el. (Vagyis mondjuk egy PAR4-es szakaszon mi is 4 ütéssel varázsoltuk a labdát a cup-ba.) Ha ennél eggyel kevesebb ütésre van szükségünk, akkor birdie-t, ha kettővel kevesebbre, akkor eagle-t, ha hárommal kevesebbre, akkor albatroszt értünk el. (Vagyis ha mondjuk a PAR4-es szakaszon két ütéssel helyeztük a labdát a lyukba, akkor eagle-t értünk el.) Kezdőként persze ennek kicsi az esélye, inkább az ellenkezője a valószínű: ha a PAR-érték felett eggyel több ütésre van szükségünk, akkor bogey-t, ha kettővel több ütés kellett, akkor double bogey-t értünk el. Ez a sok varázs-szó most még nem annyira érdekes, de mindenképp fontos, hogy már első alkalommal megértsük a golfklub teraszán mellettünk iszogató játékosok izgatott beszélgetését, büszkélkedő élménybeszámolóját.

Hogyan számítjuk az eredményt?

Alapvetően két fő játéktípusról beszélhetünk:

  • Stroke play (ütések szerinti játék)
  • Match play (szakaszok szerinti játék)
Stroke play

Az ún. stroke play típusú játék során mindenki mindenki ellen játszik és azt számolják, hogy az egyes szakaszokon illetve a pálya egészén, az összes szakaszt figyelembe véve ki hány ütéssel juttatta a labdát a lyuk(ak)ba. Tehát például ha az egyik játékos 72, míg a másik 75 ütéssel játszotta végig a pályát, akkor az nyer, aki kevesebb, vagyis 72 ütéssel érte el az eredményt. Ez az ún. bruttó érték, mely nem veszi figyelembe a játékosok közötti tudáskülönbséget. Ez azért fontos, mert a golfban a játékosok egyedi játéktudás-szintjét mérő szám-érték, az ún. hendikep lényeges szerepet játszik, egyrészt az ún. nettó értékelés esetén ezzel korrigálják a bruttó eredményt (erről később részletesen beszélünk még), másrészt ezt az értéket szokták büszkén emlegetni a golfozók, mikor a játéktudásuk kerül szóba. 🙂

Match play

Az ún. match play típusú játék során két fél (ez lehet 1-1 játékos egymás ellen, de lehet több játékos különböző variációban egymás ellen) versenyzik egymással és szakaszonként számítják a játékot. Az nyeri az adott szakaszt, aki a szakaszon kevesebb ütéssel juttatja a labdát a lyukba. Ha mindegyik fél azonos ütés-számmal juttatja a labdát a lyukba, a pontot megfelezik. Mint említettük, a Highland Golf Club 9 szakaszos pálya, így a match play típusú játék során e 9 szakasz eredménye alapján alakul ki a végeredmény. Egyébként, ha az egyik fél már olyan mértékű előnyre tett szert, hogy a másik félnek matematikai esélye sincs már, a játék véget ér. Ebben az esetben is számíthatnak bruttó eredményt és számíthatnak a játékosok egyedi játéktudásával, a hendikeppel módosított nettó értéket.

Játékformák

A stroke play és match play típusú játékokon belül még számtalan változat szerint lehet golfozni, attól függően, hogy hány személy játszik hány személy ellen és milyen speciális szabályok szerint.

Ezek részletes ismertetése a haladó szintű oktatás tematikája, most csak néhány alapvető, gyakran előforduló formáról ejtünk szót, ezekkel már a kezdők is találkozhatnak.

A nagyon népszerű ún. texas scramble egy stroke play-típusú játék, melynek során 2 fős csapatok játszanak egymás ellen. Egy adott csapat a következőképp játszik: minden tagja elüt egy labdát (kezdő-ütés, drive), majd kiválasztják, hogy melyikük ütése sikerült a legjobban. Erről a pontról minden csapattag, felváltva üt, amíg a labda végül a lyukba kerül. A csapat eredménye a többi csapat eredményével versenyzik. Az ún. stableford is stroke play-típusú játék, melynek során minden játékos a pálya PAR-értéke ellen játszik (attól függően kap pontot, hogy a PAR-értékhez képest hány ütéssel sikerül a labdát a lyukba helyezni). Ún. single, azaz egyéni játék mind stroke play, mind match play típusú játékban lehetséges, minden versenyző egyénileg is játszhat és egy-egy játékos is játszhat egymás ellen.

Hendikep

A golfban az egyes játékosok tudás-szintjét mutató érték a hendikep. Minél kisebb ez az érték, annál magasabb szintű játék-tudással rendelkezik a versenyző. A most következő levezetéstől nem kell megijedni, mert egyrészt egyáltalán nem olyan bonyolult, mint amilyennek első pillanatban látszik, másrészt, ha valaki csak hobbigolfozó és nem indul versenyeken, akkor számára ez nem is olyan lényeges. De ha már golfozik, azért illik alapszinten tisztában lenni ezzel is.

Hogyan szerezzük meg hendikep-értékünket, hogyan módosíthatjuk és mi ennek a szerepe a versenyek során?

Amikor egy kezdő golfozó sikeresen leteszi a pálya-alkalmassági vizsgát, azaz „megszerzi a jogosítványt”, melyet a világ minden golfpályáján kérnek, kap egy kezdő, jellemzően 45-ös hendikep-értéket az oktatótól.

Később ezt két módon lehet javítani. Egyrészt az ún. hendikep-módosító versenyen történő indulással, az ott elért eredménnyel módosul a hendikep. Másrészt évente 4 alkalommal lehetőség van arra, hogy bármely pályán bejelentkezve, megfelelő feltételek mellett az adott pályát végigjátszva, annak eredménye alapján módosuljon hendikep-értékünk. Ez az ún. EDS (Extra Day Score), melyen egy 18 alatti hendikeppel rendelkező személy kísér minket a pályán és igazolja eredményünket.

A hendikep-érték egyrészt jelzi a külvilág felé, hogy milyen szinten űzzük a golf-játékot, ezzel lehet büszkélkedni, erre vonatkozóan lehet újévi fogadalmakat tenni, másrészt a versenyeken a hendikep-értékkel módosítják a korábban már említett bruttó eredményeket. Ennek az a logikája, mint amikor például a fociban az erősebb csapat azt mondja a gyengébbnek, hogy „adunk nektek 2 gól előnyt”, mert a két csapat játéktudása között lényeges eltérés van. Konkrétan: a korábbi példában az egyik versenyző 72, míg a másik 75 ütéssel teljesítette a pálya összes szakaszát, a teljes kört. A bruttó eredmény szerint az nyert, aki 72 ütéssel teljesített. És itt jön a képbe a hendikep, illetve a nettó számítás. Nettó számításnál a bruttó értékből kivonják a hendikep értéket, és az nyer, akinek az eredménye így kisebb értéket mutat. Ha például a 72 ütést egy nagyon jó játékos érte el, akinek hendikep-értéke 10, akkor az ő nettó eredménye 72-10=62, míg ha a 75-ös bruttó eredményt egy egyébként gyenge játéktudású, mondjuk 25-ös hendikep-értékkel rendelkező golfozó érte el, akkor a nettó eredménye 75-25=50, azaz ő nyert. (Ezt az ún. stroke play játéknál számítják így, az ún. stableford pontozás kicsit eltér, de ezt ráérsz később megtanulni.)

Az új WHS (World Handicap System) rendszerről részletes információt a Magyar Golf Szövetség honlapján olvashatsz:

Ütésfajták: driving, putting, chipping, pitching

Ahogy végighaladunk a pályán és próbáljuk a labdát a green felé terelgetni, majd végül a lyukba, a cupba helyezni, különböző típusú ütésfajtákkal próbáljuk célunkat elérni.

Kezdéskor a tee-re helyezett labdát egy hosszú ütéssel indítjuk útjára, ezt drive-nak hívjuk. Ekkor használható a legmesszebbre hordó ütő, az 1-es fa, más néven driver, de rövidebb pályaszakaszok vas ütővel is megjátszhatóak.

Az ezt követő ütéseknél már a fűről ütünk, onnan, ahol a labda földet ért, a tee-t itt már nem használjuk.

A pitch egy rövid, erőteljes ütés, mellyel a greenre ütjük a labdát.

A chip egy rövid, nyesett ütés a green széléről, míg a putt a „végjáték”: ezt szokták feszülten figyelni a TV-közvetítéseken, hogy a lyuk közelében a speciális ütővel, putterrel sikerül-e a cup-ba gurítani a labdát. Ha igen, az adott szakasz végére érték, kezdődhet a következő szakasz, ahol is megint a tee-ről indított ütéssel kezdenek.

Amikor csak gyakorlunk, a drive ütéstípust az ún. driving range nevű területen végezzük, amikor is vásárolunk egy kosár labdát, mely kluboktól függően több tucat labdát tartalmaz és azokat egymás után lendületesen elütjük. A pitch, chip, putt ütéseket külön erre a célra létrehozott területeken gyakorolhatjuk.

Végig a pályán – kicsit részletesebben

Végezetül induljunk el egy képzeletbeli pálya-játékon, melynek során egyrészt átismételjük az eddig megismert fogalmakat, másrészt néhány újabb kifejezést is megtanulunk. Eldöntöttük, hogy holnap 14 órakor játszani szeretnénk egy kört kedvenc golfpályánkon. Először is időpontot kell foglalnunk magunkat, ez az ún. tee time.

Ha az adott klubban nem vagyunk tagok, akkor ún. green fee-t kell vásárolnunk, mely egy kör (9 vagy 18 szakasz, a pályától függően) lejátszásra jogosít.

Eldönthetjük azt is, hogy a saját ütőkészletünket visszük magunkkal, vagy a klubban bérlünk. Akárhogy is döntünk, az ütőkészletet egy speciális golftáskában (bag) helyezik el. Ahogyan korábban említettük, pálya-játék során maximum 14 darab, általunk kiválasztott ütőt vihetünk magunkkal.

Megérkeztünk a golfklubba. A klubházban találkozhatunk más klubtagokkal, éppen ott időző játékosokkal, kezdő golfoktatásra érkező golfozókkal. A klubházban társasági élet zajlik, beszélgethetünk, ismerkedhetünk, kávézhatunk, étkezhetünk. Ha vásárolni akarunk valamilyen felszerelést, labdát, golf-ruházatot, akkor ezt az ún. Pro Shop-ban tehetjük meg.

Játék előtt bemelegíthetünk: a driving range-en a hosszú ütéseket gyakorolhatjuk, a putting, chipping, pitching területeken az egyéb ütéseket. A driving rangen a klubház labdáit használjuk, megvásárolunk egy-két kosár labdát, ezeket elütjük, majd ezeket a klubház alkalmazottja bizonyos időközönként összeszedi – vagyis ezzel nincs további teendőnk. A golfpályára viszont saját labdáinkkal megyünk, ide nem szabad a klub labdáit vinni.

Gyakorlás után elindulunk a pályára. Eldönthetjük, hogy gyalog játsszuk-e végig a pályát, vagy a jellegzetes elektromos golfkocsival megyünk-e végi. Utóbbit általában nyugdíjasok, a gyengébb fizikumú, illetve kevesebb idővel rendelkező golfozók választják, a nagy többség gyalogol, beszélget a jó levegőn. Ütőinket, a bag-et vihetjük a kezünkben vagy kézikocsival (trolley). Fontos, hogy az előre lefoglalt időpontban (tee time) már ott legyünk a pálya kezdőszakaszán, hiszen ha késünk, akkor azzal zavarjuk az utánunk következőket. Játszhatunk egyedül is, párban is, de általában 3-4 fős csapatokban, flight-okban mennek pályára a játékosok, mely ismerkedési lehetőségnek sem utolsó, hiszen korábban ismeretlen személyek is egy csapatba kerülhetnek.

Minden szakasz kezdőpontja a tee (vagy tee box), ahol tee markerek jelzik, honnan kell kezdeni. A két, valamilyen szilárd anyagból (kő, fa, fém) készült kockát összekötő képzeletbeli vonal mögül kell elütni a tee-re helyezett labdát. A golfpályákon általában gondolnak a különböző játéktudású játékosokra, ezért a lyuktól számítva közelebbi és távolabbi tee marker-eket is elhelyeznek, ezeket kék, fehér és piros színekkel jelölik.

Elütöttük a labdát, ha szerencsénk van, akkor nem a bozótosban landolt. Minden ütést, kísérletet számolunk, még a nem sikerültet (ún. whiff-et) is. Ha ütésünk során kihasítunk egy darabot a fűből (divot), akkor azt illik a helyére visszahelyezni, egyrészt a fű állagának a megőrzése miatt, másrészt hogy az utánunk jövő golfozók játékát ne zavarjuk ilyen váratlan akadályokkal.

Ezeket különböző színű karókkal is jelzik. Ha ide ütjük a labdát, akkor általában nehezebb feladat innen kiszedni vagy akár büntetőpontot is kaphatunk. Szerencsés esetben előbb-utóbb eljutunk a green-re, mely egy nagyon rövidre nyírt fűvel borított terület (szegélyén a fringe vagy collar). A green-re becsapódó labda általában kis mélyedést (ball mark) okoz, ezt is illik kijavítani. A green-en található a lyuk, melyet zászló jelez és a lyukban az ún. cup. Ide kell begurítani a labdát, ha ez megtörtént, az első szakasz végére értünk. A következő szakasz elütési helyét megint csak tee markerek jelzik, itt a tee-re helyezett labdát elütve indítunk – és így tovább. A játék során számoljuk eredményünket, ezt az ún. score card-on vezetjük. És végül, a játék után a klubházban megpihenünk.

Score kártya, életkor és nem szerinti kategóriák

A játék során egy ún. „score kártyán” vezetik az eredményeket.

A Highland Golf Club score kártyája megtekinthető itt: Highland score kártya

A golfozókat életkoruk alapján az alábbi kategóriákba sorolják. Junior 18 éves korig (12 év alatt kék, felette sárga elütőről játszanak)

  • Női (piros elütő)
  • Férfi amatőr (sárga elütő)
  • Férfi profi (fehér elütő)
  • Senior – Nők 50 év felett (piros elütő), Férfiak 55 év felett (kék elütő)
  • Super Senior – 70 év felett (kék elütőről játszanak)

Az életkor kategóriák esetében (kivéve super-senior, ahol a természetes életkor számít) a tárgyév január 1-ei betöltött életkor az irányadó a tárgyévi kategóriák meghatározásánál.

Versenyeredményeket nyilvántartó rendszer

A versenyeket és versenyeredményeket a GOLFiGO golfhendikep és versenyügyviteli rendszerben lehet megtekinteni.

Versenyeredmények számítása röviden, HCP-csökkentés menete

Klubunkban a legtöbb versenyt egyéni stableford versenyformában szervezzük. Ennek eredményszámítása stableford pontok kalkulálásával történik. Amatőrök körében igen népszerű játékforma. Többek között azért, mert nem húzódik el sokáig, ugyanis, ha túllépjük a szintünkön elvárható határt, egyszerűen felvehetjük a labdát és a szakasz befejezettnek minősül. A stroke play-el ellentétben itt nem a konkrét ütésszámokat nézik, hanem átváltják pontokra. Ez így néz ki:

Eredmény Pont
Par alatt 3 ütés (Albatros) 5 pont
Par alatt 2 ütés (Eagle) 4 pont
Par alatt 1 ütés (Birdie) 3 pont
Par 2 pont
Par felett 1 ütés 1 pont
Par felett 2 vagy több ütés 0 pont

A hendikep természetesen itt is beleszámít a nettó eredmények számításába. Az EGA Exact hendikepből playing hendikepet számolunk attól függően, hogy melyik elütőről üt a játékos. 9 szakaszos verseny esetén a playing hendikepet 9 szakaszra számítjuk, 18 szakaszos verseny esetén 18 szakaszra. Az előnyöket (playing HCP) a score kártya HCP oszlopában (stroke index, 1-es legnehezebb pálya, 18 legkönnyebb pálya) oszlopában feltüntetett „sorrend” alapján osztjuk ki. (18 szakaszos verseny esetén, ha 18 a playing HCP, minden lyukra jut egy előny, ha 36, minden lyukra 2 előny jut.) Az így kapott lyukankénti előnyökhöz hozzáadjuk a Par értéket, megkapjuk a pont számítás alapját. Ezt az értéket hasonlítjuk a fenti táblázatban meghatározott módon a valódi ütésszámhoz lyukanként és így kapjuk meg az elért pontszámokat. Ezek összesítése lesz a verseny során elért összes nettó stableford pont. Bruttó eredmény számítása esetén a Hcp nem számít, a tényleges ütésszámokat a par értékhez képest vizsgáljuk.

HCP csökkentés menete:

A „Buffer Zóna” a Stableford pontok olyan zónája, amelyen belül a játékos EGA Exact hendikepje nem változik.

HCP karbantartás folyamata, hendikepek karbantartása

A 3-6. hendikep kategóriába tartozó játékosok nemcsak versenyek során módosíthatják hendikepjüket, hanem Extra Day Score (versenyen kívüli hendikep módosító játék) által is, maximum négyszer egy évben. A játékosnak a kör megjátszása előtt be kell jelentenie szándékát klubjánál, majd függetlenül attól, hogy a játékos leadja-e a score-kártyáját vagy sem, hendikepjét módosítani kell. Az EDS-t igazoló jegyző csak pro lehet, vagy akinek hendikepje 24,5 alatt van.

A Hendikep revízió (HR) során minden klubtag hendikepjét (1-5. HCP osztály) évente legalább egyszer felülvizsgálja a klub. Célja, hogy a játékosok eredményei összhangban legyenek a hendikepjükkel. A vizsgálat időpontja nincs megkötve, az év bármely szakaszában, szükség esetén ismételten is végrehajtható.